Mozgás, tanulás, viselkedés

drops-of-water-578897__180

Minden mozgás kiváltója egy érzékelt inger.

A szervezet ingerre adott válasza akaratlan reflex, mely az idegrendszer fejlődésével, különböző tanulási folyamatoknak köszönhetően válik akaratlagos mozgássá, majd viselkedéssé.

Magzati korunktól kezdve mozgással reagálunk a környezetünkből érkező behatásokra. Már a megtermékenyített petesejt haladásában és beágyazódásában is szerepe van az mozgásnak: a petevezeték, illetve a méh fala az az inger, mely segíti haladásában és beágyazódásában a fejlődésnek indult zigótát.

Túlélésünk azon múlik, hogy sikerül-e megfelelő módon reagálnunk a környezetünkből érkező hatásokra, ezért fogantatásunktól kezdve úgy alakulnak és fejlődnek sejtjeink, hogy az életünk védelmét szolgálják.


Ennek alapjait génjeink hordozzák: az első pillanattól kezdve, felmenőinktől hozott fehérjeláncok adják meg a legfontosabb utasításokat szervezetünk felépítéséhez, működéséhez. Sejtjeink differenciálódása még a születés előtt végbemegy – az evolúció minden szakaszát leképezve.

Szervezetünk fejlődését azonban nem csak e kódolt program koordinálja: külső ingerek által kapja meg azokat a szükséges hatásokat, melyek a megfelelő agyterület további alakulását segítik. Idegrendszerünk „finomhangolását” az ingerek érzékelése és azokra adott válaszreakciók teszik lehetővé.


Érzékelünk és reagálunk – gondolkodás nélkül.

A legelső visszajelzés arról, hogy én ki vagyok, az a testem! Sajnos, ahogy felnövünk, a testünkkel egyre inkább elveszítjük a kapcsolatot, és csupán a gondolatainkkal azonosulunk.

Idegrendszerünk és mozgásrendszerünk szorosan együttműködveneurons-582054_1920 fejlődik. Minden szervezetünkben zajló folyamat célja, hogy biztosítsa túlélésünket. E működés kormányzója az agy: a beérkező ingereket észleli, majd azokra válaszokat indít el. Éppen ezért elsőként azok az agyterületek fejlődnek ki, melyek haladéktalanul ösztönös reakciókat indítanak el a behatásokra, hiszen veszély esetén „nincs idő” gondolkodni.  Ezen automatikus folyamatokért agyunk törzsfejlődéstanilag legősibb részei felelnek: az agytörzs, és a limbikus rendszer – előbbi az „életben maradásunkat” szolgálja akaratlan mozgásokkal, utóbbit pedig „élni akarásunk” ösztöne hajtja, melynek megnyilvánulási formája az érzelem.


Életünk indulásához nélkülözhetetlen „segítséget” jelentenek az akaratunktól független reflexek: születésünkkor pl. a gerincvelői reflex teszi lehetővé, hogy a szülőcsatorna érintésére egész testünkkel kiegyenesedjünk, majd törzsünk előre-hátra mozogjon – megkönnyítve ezzel világra jövetelünket.

A táplálkozást segítő reflexek automatikusan beindulnak, amikor az újszülött száját, arcát érintjük, és megindul a szopómozgás. Az átkaroló- és fogóreflex evolúciós programként szintén az ösztönös létfenntartás szolgálatában áll, illetve a későbbi összerendezett mozgás kialakulásának előfutárai.

baby-428395__180

A születés után további külső tényezők gondoskodnak arról, hogy az idegsejtek közötti kapcsolatok megfelelően épüljenek tovább. Ideális esetben a születéskori automatikus reflexek idővel „kioltódnak”, helyüket tanult viselkedési minták veszik át.

A gyermek azonban csak akkor képes különböző képességeket elsajátítani, ha az adott életszakaszban a megfelelő agyterület megkapja a szükséges külső hatásokat.

Érzékelnünk kell az érintést, hangokat, fényt, ízeket, illatokat ahhoz, hogy meghatározhassuk önmagunkat és helyünket a világban. Ingerek és válaszok szükségesek ahhoz, hogy tovább alakuljanak és bejáratódjanak azok az idegpályák, melyek alapjai későbbi viselkedésünknek – a környezetünkhöz való alkalmazkodást lehetővé téve.

Az idegrendszer csak külső ingerek hatására tud “elkészülni”, és ez a folyamat összefoglalva a tanulás.


Amikor reagálunk, az érzelmeink adják meg a hajtóerőt cselekedeteinknek. Veszély érzékelésekor ösztönösen ellenállunk, ez egy velünk született program a stresszhelyzetek leküzdésére.

Érdekesség, hogy az “érzelem” szó latin megfelelője, az “emotio” mozgást, elmozdulást jelent.

Az ingerekre adott ösztönös reakcióinkra szintén kapunk visszajelzést a környezetünktől. Azonban spontán reakcióinkra sok esetben olyan választ kaptunk, melyek újabb fájdalmas tapasztalatokat eredményeztek.

Ezért a további sérülés kivédése érdekében legátoltuk érzelmeink cselekvésben való megnyilvánulását. Az elfojtott érzelmi energia azonban testünkben marad, mely az idő folyamán elfelejtődik ugyan, de ismerős helyzetekben újra és újra „bekapcsol”. Ekkor már érthetetlen számunkra, hogy miért vagyunk feszültek, illetve miért cselekszünk úgy, ahogy. Csak azt tudjuk, hogy rosszul érezzük magunkat, és ebből a helyzetből minél gyorsabban szabadulni akarunk.


Tehát újra a fájdalom elkerülése lesz a célunk, viszont cselekvés hiányában már csak a gondolataink tudnak ebben minket segíteni.

Valójában a gondolataink is összefüggésben állnak a mozgással, ugyanis azok izommozgással nem kivitelezett cselekvések.

Agyi képalkotó eljárásokkal kimutatták, hogy bármilyen elképzelt mozgás a megfelelő izmokhoz tartozó agyterületek aktivitásával jár. Amikor tehát gondolkodunk, alapvetően fejben cselekszünk. Elkezdünk „agyalni”, magyarázatokat kreálni, következtetéseket levonni. Elképzeljük, mit kellett volna tennünk, hogyan kellett volna lennie, vagy más mit tehetett volna.

Elhisszük az új értelmezéseket, beléjük kapaszkodunk, ezáltal próbálunk valamiféle biztonságot, kiszámíthatóságot csempészni életünkbe.


head-196541

Ezután már mindig elméből szándékozzuk megoldani gondjainkat, csakhogy az automatikus ellenállásunk, feszültségünk – melyet az érzelmeink indukálnak – újra és újra összezavar minket. Azáltal tudunk “beleragadni” konfliktusainkba, hogy elveszítjük kapcsolatunkat érzelmeinkkel és testünk jelzéseivel!


Ahhoz, hogy megismerd magad, alapvető fontosságú, hogy menekülés helyett megfigyeld, milyen gondolatok és érzések bukkannak fel benned. A gondolatok a megrekedt érzelmekre mutatnak rá, és nem ellenségek! A gondot az okozza, amikor beléjük kapaszkodunk, és “szó szerint vesszük őket”.

Vissza kell térni Önmagunkhoz, hogy eredeti, tiszta lényünkkel választhassunk, és léphessünk az eddig észre sem vett lehetőségek felé!

Érzelmeink, gondolataink felszabadításával újra megtanulhatjuk azokat a mozdulatokat, cselekvési sémákat, melyeket blokkolt izomrendszerünk idáig nem tett lehetővé.

Bejelentkezés egyéni oldásra: 30/ 483-07-73

Megosztás

Facebook Pagelike Widget