Evolúció és lélek

amazing-736875_1280

Élhetek e bolygó bármely pontján, lehetek gyermek vagy felnőtt, egyedülálló vagy kapcsolatban élő, gyermektelen vagy több gyermekes szülő, munkanélküli, közalkalmazott, vállalkozó, – az bizonyos, hogy belőlem nincs másik: egyedi vagyok.

Testfelépítésem révén, illetve az érzéseimből, gondolataimból szőtt történetem által mindenkitől különbözöm, ám alapvető szükségleteim, érzelmi igényeim terén mégis azonos vagyok mindenkivel.

Azonosságunk és különbözőségünk egyvelege adja meg alaptermészetünket. Azonosak vagyunk mindenkivel például abban, hogy testünk több milliárd sejtje az életünkért dolgozik. Testünk, az elménk irányításával minket védelmez – születhettünk akármilyen testi adottsággal.

cell

Különbözőségeink pedig azokban a lelki mechanizmusokban rejlenek, melyek alapján a bennünket körülvevő ingerekre reagálunk, miután megtanultuk ösztönös reakcióinkat felülbírálni.


Az első visszajelzés arról, hogy ki vagyok: az a testem. Az élet itt zajlik belül: parányi alkotórészeink együttes szándéka, munkája által teljesek vagyunk. Sejtjeink évmilliók során rendeződtek olyan szövetcsoportosulásokba, melyek biológiailag valaha is az előnyünket szolgálták: saját magunk és utódaink fennmaradási képességét növelve.


Az evolúció minden egyes állomása leképezhető elménk felépítésében: az egyedfejlődés egyes szakaszaihoz tartozó agyterületek, mint koncentrikus rétegek épültek egymásra az idő folyamán.

brain-1132229_960_720

Nagyon egyszerűen, és logikusan „ősagyra” és „újagyra” oszthatjuk fel elménket. Az előbbi az alapvető, élethez nélkülözhetetlen szükségletek kielégülését szolgálja, utóbbi pedig már a magasabb mentális folyamatokért felelős. E kettő területtel szorosan együttműködik a limbikus rendszerünk, mely az ösztönös viselkedések feletti ellenőrzés céljából alakult ki a fejlődéstörténet későbbi szakaszán.

 

Legősibb szükségletünk a levegő, a táplálék, a víz és a szaporodás. Kezdetben nem volt más funkciónk, mint a bekebelezés, felszívás, kiválasztás és osztódás. Az élet és a faj túlélését biztosítva alapvető fontosságú volt, hogy egyre hatékonyabban kiküszöböljük az ártalmas tényezőket, illetve maximálisan kihasználjuk a jótékony környezeti hatásokat. Évmilliók leforgása alatt, az alkalmazkodási folyamat részeként hártyák, burkok alakultak szöveteink köré – fokozott védelmet biztosítva számunkra -, majd a kötő- és támasztószövetek kialakulásával képessé váltunk szilárdságunkat, erőnket növelni; az izmok, inak, porcok, csontok kifejlődésével pedig lehetővé vált hely- és helyzetváltoztatásunk.

A szárazföld benépesítése után, a létünkhöz nélkülözhetetlen szükségleteket egyre nagyobb területeken, egyre gyorsabban és praktikusabban elégítettük ki. A legfőbb hangsúly innentől kezdve az együttműködésen, illetve a határok kijelölésén volt, mely magával hozta a falka és a család összetartásának, az egymáshoz való alkalmazkodásnak a szükségességét.


family-718359_960_720

Vészhelyzetben az életben maradásunkat velünk született reflexes tevékenységsorok biztosítják, ugyanakkor hosszabb távon a társas kapcsolatok, a valahová tartozás túlélési értéke is hatalmas jelentőséggel bír. Ezért az érzékszervekből érkező információk mára már bizonyos elemzési és döntéshozatali műveleteken mennek keresztül. A beérkező ingerek szűrője a limbikus rendszerünk, melynek az emocionális viselkedés szabályozásában kiemelkedő szerepe van – az emlékek egy részének tárolásával, és bizonyos érzelmi megnyilvánulások szabályozásával teszi lehetővé, hogy a környezet változásaira rugalmasan és adaptívan válaszoljunk.


Amennyiben olyan ingerrel szembesülünk, mely megütközés jellegű, váratlan és befolyásolhatatlan, a gondolkodási folyamataink csődöt mondanak. Lekéstük a megoldás, a cselekvés lehetőségét, ehelyett egyfajta űr, „hiány” marad bennünk – különböző testi érzetekkel, levezetetlen érzelmi töltettel.

Van már kezünk, lábunk, erőnk, strapabíró kültakarónk, saját területünk, együttműködési képességünk, érzelmeink, gondolataink, testi érzeteink, stb. – mindennel rendelkezünk, amire a ma emberének szüksége van az élethez. Amennyiben az elménk ennek ellenére tehetetlenséget érzékel, azonnali változtatásokat eszközöl testünk működésében.

banner-958943_1920

Míg őseink megtehették, hogy örökre elkerüljék azokat a körülményeket, ahol előzőleg rossz tapasztalatuk volt, manapság már ez nem így működik. Az ember az egyetlen „állat”, aki nap, mint nap visszatér a számára szenvedést okozó környezetbe.

Elménk számára veszélyt jelent minden olyan helyzet, melyben nincs megoldás. Ha nem állunk ki magunkért, testünk megteszi helyettünk: szöveteink szaporításával, bontásával, vagy funkciójuk szüneteltetésével reagál az adott megpróbáltatásra – attól függően, hogy melyik sejtünk milyen funkciót töltött be a fejlődéstörténet során.

(Dr. Ryke Geerd Hamer felfedezése alapján)


Valós cselekvés helyett továbbá hiánytörténeteinkkel is azonosulunk, érzelmi energiatöbbletünket pedig keresésre fordítjuk. Keressük a kiutat, illetve mindazt, amitől megfosztva éreztük valaha magunkat. Keresünk, keresünk, és egy rövid időre talán megtaláljuk. Aztán keresünk tovább.

Amennyiben a saját életemben nem találom meg az utat a megnyugtató végkifejlethez, az utódom fogja ezt megtenni: vagy valós cselekvéssel, vagy olyan tünettel, mely számomra lett volna megoldás.

Hiszen az evolúció ma is zajlik.


bird-kineziologiaHiszem, hogy azért élünk itt, a Földön, hogy tapasztalatokat szerezzünk. Időtlen idők óta tapasztaljuk az életet – annak minden színével, hangjával, illatával, ízével, anyagával együtt.

  • Te milyen képeket, fogalmakat alkottál ezekből a minőségekből?
  • Mit tanultál róluk, hogyan értelmezed őket?
  • Milyen történetet raktál össze belőlük?
  • Tiéd ez a történet?
  • Te vagy ez a történet?

 

Similar posts
  • Mi indítja el cselekvéseink... A racionális észjárás szerint először eldöntjük – azaz kigondoljuk -, hogyan cselekszünk, ezután pedig végrehajtjuk az eltervezett lépéseket. Azonban tévhit, hogy kizárólag gondolkodási folyamat eredménye lenne minden [...]
  • Az egészségről 1948-as megalakulásakor az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) az egészséget a következőképpen definiálta: „Az egészség a teljes TESTI, LELKI és SZOCIÁLIS JÓLÉT állapota, és nem csupán a betegség vagy fogyatékosság [...]

Megosztás

Facebook Pagelike Widget